Keresés a honlapon:

Kelebi Kiss István: Rétegek

 

 

 

Rétegek

 

(Szavaim kikelnek, vagy csupán

reménytelen dörömbölés ez

homlokom tojáshéja mögött?)

 

*

 

Talán elhibáztam valamit, ám

ha fölismerném is mit, hol,

az már nem segíthet. A belém-

ágyazódott cselekvéssorok

maradandó sérüléseket

okoztak és az elvétett

mozdulatokat nem lehet

visszavarrni.

Újból kezdenem kellene,

amit be sem fejeztem.

 

*

 

(Mély kút a felejtés és alján,

a maroknyi vízben, a mellettem

állók arca már nem tükröződik.)

 

*

 

Elsüllyednek arcok, események,

bár itt-ott küzd még néhány

fáradt történésdarab,

őket is lehúzzák az évek,

csupán érintéstöredékek,

és hallgatássá-szétesett szavak

bukdácsolnak a hullámok között.

 

*

 

(Utat kövezek. Nem érdekel

járt vagy járatlan lesz. Térdelek

és rakom a köveket pontosan.)

 

*

 

Ha megfogadtam volna minden jó tanácsot,

ma már könyökvédő-tulajdonos,

vagy alhelyettes mintafi lehetnék,

kockákból-épített-agyú szamárlétra-tulajdonos,

ki azt hiszi gondolkodik, mikor csöpp egén

összekoccan két lankadt-szárnyú megszokás.

 

*

 

(Nem az út hosszú, a séta rövid.

Toronytól toronyig, majd jegenyétől

jegenyéig. Végül leülök a porba.)

 

*

 

A test már megállna, maradna.

Begubózna egy pillanatba,

de löki a lélek mehetnéke,

s mint golyóban a gurító

lendülete, bennem is

összpontosul egy

engem-mozdító akarat

és nehéz eldöntenem

én lassulok, vagy a mezsgye

fogy el napjaim alatt.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-12-16 09:22:14

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.