VideóA Győrplusz TV videója Keresés a honlapon: |
Tóth Csilla versei («álom és képzelet különös határán lebeg», lent-fent, Baleset)
«álom és képzelet különös határán lebeg»
nem dobunk ki semmit, mondta, és elrakta a fiókba az ötvenhatodik nejlonzacskót, hagymaszagú volt, tudtam, hogy abba teszi majd legközelebb a konzerveket, kenyeret vagy a körtét, rántotthúst az útra a fiának,
nem dobunk ki semmit, egy újabb megrepedt felmosóvödör, ami virágcserép lesz a garázs mellett, vagy megrepedt felmosóvödör marad a garázsban örökre, addig, meg nem hal és ki nem pucolják a házat a testvérei
-még mindig él-
a váratlan látogató, az amerikai rokon, akinek levették a bal mellét, elhozta ajándékba a melltartóit is, a műarany bross és egy fingópárna között nyújtotta át, akkor még nem láttunk olyat, legalább nevessünk, mondta, azt nem veheti el tőlünk senki,
alig vártuk, hogy elmenjen, de nem ment el, csak Karácsony után,
mi nem dobunk ki semmit, a melltartókat én is sokáig nézegettem, majd belenövök, mondták, de én nem hittem el lent-fent
hát itt a tél, a fejünk fölé éjjel új országként költözött, fehér, egy hógolyó most minden pénzt megér, hát itt a tél a fejünk fölött újra,
és minden vágy, ha épp beteljesült, s a két kezemben elolvadni látom, szorosabbra húzom a kabátom, ha egy vágyam épp beteljesült,
a lámpa fénye hópelyhekkel teljes, míg lélegzik a rács lent vastüdővel, minden könnyebb lesz a szebb időkkel, a lámpa fénye hópelyhekkel teljes,
ami élő: jéghideg vagy forró, a félkihűlt lakások szenderegnek, jut vagy nem jut jó az embereknek, ami élő, jéghideg vagy forró,
lendül a tél, elindul egy ívvel, két pont között a magasságba tör, csillámlik a fagyott jégtükör, lendül a tél, elindul és ível,
/odakint- idebent minden takaró, a pillantásod is, örök az időben, a nap végén, ha fáradtan kidőltem, odakint-idebent, minden takaró/ Baleset
1 a horpadt pléhpofa a Ducato hátsó ajtaján úgy maradt, mint aki nem hiszi el
bámulat, iszap, dermedés után, fenekestül felforgatott lét
2 fémbe szivárgó növények, acélos ornamentika, múltidézés,
elnyújtott pillanat, a tragédia örökös ismétlődéseivel, Munch-sikoly
pedig valaha lélekkel teli, szándék és akarat, tervek, a háttérben zene is szólt,
3 most összegyűrt idő, kiszakadt kövület, olvashatatlan sírfelirat,
4 a járdán gyerekek szaladnak, a természet elszalad velük, fák
évszakok, felhők, árokpartjaink, visszatérő madarak, az illat eső után
5 is eltűnik, és jól van így, igazságtalanul szép, műtét utáni forradás, jel, hogy itt egyszer
valami közbejött, azt mondta «Pardon», megemelte a kalapját és ment tovább
Megjelent: 2017-12-13 08:00:04
|
