Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Tóth Csilla versei («álom és képzelet különös határán lebeg», lent-fent, Baleset)

 

 

«álom és képzelet különös határán lebeg»

 

nem dobunk ki semmit,

mondta, és elrakta a fiókba

az ötvenhatodik nejlonzacskót,

hagymaszagú volt, tudtam,

hogy abba teszi majd

legközelebb a konzerveket,

kenyeret vagy a körtét,

rántotthúst az útra a fiának,

 

nem dobunk ki semmit,

egy újabb megrepedt

felmosóvödör, ami

virágcserép lesz a garázs

mellett, vagy megrepedt

felmosóvödör marad a

garázsban örökre, addig,

meg nem hal és ki nem pucolják

a házat a testvérei

 

-még mindig él-

 

a váratlan látogató, az amerikai rokon,

akinek levették a bal mellét,

elhozta ajándékba a melltartóit is,

a műarany bross és egy fingópárna

között nyújtotta át, akkor

még nem láttunk olyat,

legalább nevessünk, mondta,

azt nem veheti el tőlünk senki,

 

alig vártuk, hogy elmenjen,

de nem ment el, csak

Karácsony után,

 

mi nem dobunk ki semmit,

a melltartókat én is sokáig

nézegettem, majd belenövök,

mondták, de én nem hittem el



lent-fent

 

hát itt a tél, a fejünk fölé éjjel

új országként költözött, fehér,

egy hógolyó most minden pénzt megér,

hát itt a tél a fejünk fölött újra,

 

és minden vágy, ha épp beteljesült,

s a két kezemben elolvadni látom,

szorosabbra húzom a kabátom,

ha egy vágyam épp beteljesült,

 

a lámpa fénye hópelyhekkel teljes,

míg lélegzik a rács lent vastüdővel,

minden könnyebb lesz a szebb időkkel,

a lámpa fénye hópelyhekkel teljes,

 

ami élő: jéghideg vagy forró,

a félkihűlt lakások szenderegnek,

jut vagy nem jut jó az embereknek,

ami élő, jéghideg vagy forró,

 

lendül a tél, elindul egy ívvel,

két pont között a magasságba tör,

csillámlik a fagyott jégtükör,

lendül a tél, elindul és ível,

 

/odakint- idebent minden takaró,

a pillantásod is, örök az időben,

a nap végén, ha fáradtan kidőltem,

odakint-idebent, minden takaró/





Baleset

 

1

a horpadt pléhpofa a Ducato hátsó ajtaján

úgy maradt, mint aki nem hiszi el

 

bámulat, iszap, dermedés után,

fenekestül felforgatott lét

 

2

fémbe szivárgó növények,

acélos ornamentika, múltidézés,

 

elnyújtott pillanat, a tragédia

örökös ismétlődéseivel, Munch-sikoly

 

pedig valaha lélekkel teli, szándék és

akarat, tervek, a háttérben zene is szólt,

 

3

most összegyűrt idő, kiszakadt

kövület, olvashatatlan sírfelirat,

 

4

a járdán gyerekek szaladnak, a

természet elszalad velük, fák

 

évszakok, felhők, árokpartjaink,

visszatérő madarak, az illat eső után

 

5

is eltűnik, és jól van így, igazságtalanul szép,

műtét utáni forradás, jel, hogy itt egyszer

 

valami közbejött, azt mondta «Pardon»,

megemelte a kalapját és ment tovább

  
  

Megjelent: 2017-12-13 08:00:04

 

Tóth Csilla

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.