Keresés a honlapon:

B. Tóth Klári: Sorslétra

 

Mászni egyre feljebb,
kapaszkodni fokról fokra, 
nem nézni, hogy zsugorodnak 
a tárgyak, ami fontos, 
úgyis besűrűsödik, 
pingpongasztal zöldje beépül 
a növényzet klorofilljébe, 
visszaépíti a természet, 
benne zöldell tovább, hálója 
összetartja a Földet,
nem számít már játszmák izgalma, 
pulzus lüktetése, arcok lázrózsái, 
nem számít, ki nyeri a meccset – 
fölfelé nézni, tartani a fényirányt.

Ha visszafordulnál, látnád 
tekintetek aljanincs gödrét,
az örökös viaskodást, fekete, 
fehér szárnyak csapkodását,
suhogásokat és reccsenéseket, 
pepita tollakból szőtt kavalkádot, 
látnád a kiüresített, sóvárgó 
emberedények nyitott fejtetőt, 
ahogy összegyűjtik magukba 
Istent – látnád a sötétedő
létrafokokat, amint behatolnak 
a föld áttetszőtestébe,
látnád, hogy az út lefelé is 
éppolyan végtelen.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-03 19:53:12

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.