Keresés a honlapon:

Suhai Pál: Fülkefényben

 

 

 

 

  Fülkefényben

 

                                                                          Képzeld el, hogy az emberek

egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen

[…] gyermekkoruktól fogva

[…] meg vannak kötözve…

  (Platón: Állam VII. 514 a) *                                                                                  

 

Mint valami furcsa fürdőhelyen: a kabinsor.

Vagy magánzárkák? A kabinos, a börtönőr

udvarias, de határozott mozdulattal tessékelt

befelé a frissen lakkozott zárkák egyikébe,

mely belülről szekrényre inkább hasonlított,

mint bármilyen szűk építményre, cellára akár.

Csupa-fal, egyszemélyes fenyőfa fülkébe jutottam,

melyben egy falra szerelt pad vagy lóca volt

az egyetlen bútordarab. Még kübli se. De minek is?

Izgatottan, kíváncsian vagy lehangoltan,

nem is tudom már, így néztem sivár otthonomra.

De mindentudón is. Láttam, fölvillant értelme

már, miféle büntetőintézet ez – vigasztalóhely.

S míg álltam ott a függőlegesben, a szemközti

falon megjelent egy, aztán még egy kép: keretben

gyerekkor, anya. Aztán képek: megint és megint.

Egész valómat betöltötte az emlék. Élet, vagy

más hasonló szükség semmi nem zavart már.

Álltam a fülkefényben, s tudtam, ezekért éltem

egykor, semmi másért, csupán e képekért.

*Szabó Miklós fodítása

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-12-03 08:05:38

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.