Keresés a honlapon:

Siska Péter versei (Magánterület, Valaki más, Mindörökké, Seol)

 

Magánterület

Mondd, amice,
mit számítanak már
egy halott király törvényei?
Ki őrzi meg
széteső emlékei közt
vézna testének
feszülését,
az utolsó, értelmetlen
szavait? Hiszen
egy volt ő csak a sok
közül. Elfelejtik
majd, akár
engem itt, a porban,

a verítékező ég
alatt…
hagyjuk. Összezavarja
gondolataimat

ez a barbár vidék,
ez a meddő
kánikula. Szomjas
vagyok. Hol van már
a limonádé?
Az istenekre,
amice, itt

áll az idő -



Valaki más

1.

Dél van. Az üdvözültre
égett fák

között egy férfi
a vörös foltot
nézi az égen.

Nem gyűlöljük mi őt,

csak próbára
tesszük – hazudja.
Mosolyog.

2.

Sötét van. Elhagyott
tárgyak

várakoznak
a tegnapi, kihűlt
homokban.

Mindörökké

A narrátor az órájára
néz. Kikapcsolt
képernyő
az ég. Elásott
alkatrészek
várják a feltámadást,

összeér bennük
a csönd -



 

Seol

Nincs már, aki
beszéljen,
de a szél
a homokba ír -
Isten, vagy
talán
az Ördög

a sorok között
jár. Önmagát
olvassa.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-11-09 08:00:31

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.