VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Hepp Béla versei (Perspektrum, Élekvesztő, Őszidalmak)
Nézem, ahogy a padlóra folytok nagy, sárgacsokrú szőnyegrojtok, mint a határra, lánc-sorokra halt bábok sápadt sárga csokra örök arctalan fekszetek...
a szőnyeg innen végtelen világ, az ágy-aláig asztallábnyi fák, s a színek visszahajlanak, követni fáj a szem, a nyak,
és mesze fönn a Grál, üvegpohár, elérhetetlen álrubinja vár, és nyál csöppen, a kéz elkapar, földre hajtott hitembe mar...
és rojtokon, fákon, szőnyegen túl vakfehér falak harangja kondul, belém botlik, rám lóg a nyelve s én szédülésem hátranyelve hideg vágyakat reszketek. Élekvesztő
Tapétarajz – de messze már, nem is tudom, hogy lesz-e nyár nekem tizenkilencben,
hajamban érzem ujjaid, te messze vagy, és újra itt becéz egy ős-hitetlen.
Való s az álom összefolyt. Csukott szememre félmosolyt lehelnek esti képek;
hogy íriszedbe loptam át az éj ezernyi csillagát, "vakon szeresd" igéket...
agyamban ősi bordalok - te hol lehetsz, én hol vagyok - dobolnak újra tesztet,
s ha bennem át- meg átsuhansz, a szívem, átkozott suhanc, csak össze-vissza reszket. Őszidalmak
Bohócruhája összevisszaság, legyet legyez a foltos ablakon s felém suhint egy szürke, karmos ág; a csend - magány, nem álom-alkalom,
poros vigyorba törve főszerep, az EZ meg AZ ma King-i átirat, s a napsütötte, kószaősz-terep fagörcsbe rántja fáradt vádlimat,
a nap, igen, ölelni tud ma még ahogy talán egy messzi hang dalol, szárazvirág, maroknyi törmelék, parázs a régi égi láng alól,
levél se jön, ha jön, csupán lehull, s a szélsodorta barna pergament az ősz idézi sárba válaszul, s nem perli nyár, nem perli parlament,
nem perli jog, nem perli ősmorál, szavas színekbe szűri lelkemet, ködös-borús mesékre intonál... s ha fals leszek, a nyár mögé temet.
Megjelent: 2017-10-29 08:00:43
|
