Keresés a honlapon:

Köves István: Katalógus cédulák – Francis Scott Key Fitzgerald

 

 

Francis Scott Key Fitzgerald

 

Scotty természetesen jól tudta Ernestről, hogy ha nem is hithű,

de keresztény, mégis úgy utálta, akárha zsidó lenne.

Szószátyár. Nem rendít meg – mondta korábban róla Hemingway

Zelmának egy párizsi, rúzsos ajkú hajnalon Gertrud Steintől jövet,

majd békítőn, sietve hozzátette: bár kétségkívül szórakoztató.

 

A lázas Európában pöffedten punnyadó magyari ifjakra akkoriban

még ennyire sem hathatott, átélhetetlennek bizonyult

mind az amerikai álom, mind a kiábrándulás abból,

a Nagy Gatsby és az édes reményekkel teli ifjúság bukása,

a whiskymámoros alkoholizmus a szesztilalom alatt,

az elveszett nemzedék, a száguldás-mámor, az egész jazz-korszak.

Bezzeg, ha hajlandók lettek volna Scottyval elsétálni New Yersey-be,

láthatták volna, ahogy a régi kúriák napfényben úszó,

tágas tornácain még mindig szelíden ringatóznak a függőágyak

a sárga port kavaró gyönge viktoriánus szélben.

Ott, ahol éppen akkoriban azért kezdik el azokat a hosszú, lapos,

agyonkrómozottan csillogó automobilokat gyártani,

hogy a milliomos apukák meglephessék velük

a 18. születésnapjukra ébredő másnapos fiacskájukat,

míg a háttérben fonográflemezről (bakelit) szól

a Ractus Muldoon Savannah Band felvétele,

velük dúdolhatják, „a minap, álmomban, Memphisben jártam”.

Pedig a Kertész (Curtis) fiúk már beléptek azon a hollywoodi forgóajtón,

s az első milliócskájukból befizették a legtöbb hasznot hozott

forgatókönyvírójukat egy pszichoterápiával összekapcsolt elvonókúrára,

ahol legalább annyira drótonrángathatóvá lúgozzák a lelkét,

hogy megírhassa róluk az utolsó filmgyári cézár történetét.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-10-16 07:00:28

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.