Keresés a honlapon:

Czékmány Sándor: távolodás mozaiktükörben

 

 

 

 

távolodás mozaiktükörben

 

„De virrasztván a számkivettetésben,

mert nem alhatom akkor éjszaka,

hányódom én, mint ezer levelével,

és szólok én, mint éjidőn a fa”

                (Pilinszky)

hazafelé a HÉV-en végig arra gondoltam,

lehetséges-e úgy távozni az életből,

ahogy ezt eddig szándékoztam. megfontoltan,

hangos szó nélkül, talán kicsit még mosolyogva is,

mert a bekövetkeztethetetlennek hitt

hamarosan bekövetkezik, és

megszabadulhatok végre

a latolgatás

kényszere alól,

nem kell többé vállalnom

döntéseim következményeit.

körülöttem már szétolvadt a nap,

sehol egyetlen visszarendeződésre utaló mozdulat,

a völgyek völgyekként követik egymást, és

a mögöttük húzódó hegyeket

sötét takarja. talán már nincsenek is.

körülírhatatlan a nyugalom.

akárha barlang nyílásán át nézném,

elvonuló fényhullámokban

meg-megdöccenő jelen, emléknyomok

a folyamatos rettegésből,

amiben mindig késő volt elhitetni veled, hogy

szeretlek, és

elhinnem, hogy te is.

   

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-10-07 07:15:39

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.