Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Mórotz Krisztina: Ember a tájban

 

 

 

Ember a tájban

 

A zebegényi dombok karéjában

reszketve bújik a Duna, mint különös opál ékszer.

Itt-ott már látszik, hogy az ősz

piros-sárga színeivel felfalja a nyarat könyörtelenül,

noha a halandó valami állandóságot remélne.

A szeptember eltünteti az augusztus mézszíneit.

Ember, állat érzi a változást.

István fest, nem gondol a téli zebegényi temetésre.

Életéért imádkozó öregasszony keze

leskiccelve egy gyűrött zsírpapírra, szignózva: Szőnyi István.

Ember a tájban - Pista beleolvad az őszbe,

festi szeretett Zebegényét, a szőlőskerteket, fákat.

Kedvem lenne elkapni a pillanatokat, mindet egyenként,

és zsebre tenni őket, ahogy a festő lánya,

Zsuzsi egy  marék vadgesztenyét.

 

  
  

Megjelent: 2017-09-24 07:00:47

 

Mórotz Krisztina

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.