VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Radnai István: Elv-vágyódás
ELV-VÁGYÓDÁS
"Tárd ki az összes ajtót, a szél hadd seperje Ki a sok szalon-tunyaság szülte eszmét, lila párát... A dagály tölti meg nagy barlang-öblü lelkem, s egy eszme, Hogy eléd álmodhatom tarka bohócok karavánját...”
Fernando Pessoa: Képtelen óra (Lackfi János fordítása)
birodalom voltam duzzadó izmaimban kötél feszült csapkodott még a szűk vitorla jégcsapokon pilla remegett az éji fagy és elszorult az etetőn madaraim torka
jártam hegyen és lágyöblű tengerparton olykor visszalengett még habzó hullám lánylelkű napsugár a bűnre éhes pardon a só íze könny szerelmek múltán
kiállnék egy végső hegyfokra szélnek átengedném kiálló taknyos orromat torkos folyó öblén nyugatra vágyó ének szerelmes ébredésre tárult vagina
bizony barátom csak álmodom magam narancsvirágos giccses portugál tavaszba hol csontod nyugszik s követem hamar korai barackon nyugszik versed hamva
a mandula-szűz keserű magot érlel édességekbe rejtezik a szerelemcián testvértelen birokra az öröklött vérrel incselegni hív a magány-óceán
most ketten csellengünk kihalt a parton hátam mögött setteng az estorili árnyék puskázik a múlt fel nem robbant patron ingatag szobámon tengerésszé válnék
ha vihetném bárkámon szerelemként az ország terhét népét kielégületlen koros vágyait múltjából sarjadt vadrózsa-tüske sorsát a délszaki idillből a jelen átka kiszakít
meglátogatnám nyáron sokalakú lelked a kétségeket rábíznám a zord télre nekem csak egy volt meg a kurta élet siet oda remények lepkéje ha felkel
Megjelent: 2017-09-21 07:00:02
|
