Keresés a honlapon:

Köves István: Katalógus cédulák – Elvira Lindo

 

 

Elvira Lindo

 

Cádiztól New Yorkig futni csak a hírért, névért?

Fejezetekbe szorítani minden megbánnivalót?

Én tőle, egy nőtől tudtam meg a nőkről a legfontosabbat:

férfi létemre, akárhogy igyekszem, nem ismerhetem ki őket.

Még szerencse, hogy mi, férfiak, nem menstruálunk (micsoda szörnyszó!),

világunk áttekinthető, végülis könnyen rendszerezhető:

A fiú gyorsítót szed, a papa belövi magát, a nagypapi piál.

Napi 40 dzsoint után reggelre olyan lesz az agyunk,

mintha fejünket vattával tömték volna ki, vagy habgumival, laticellel.

Nem mentség, hogy a mániák segítenek elviselni a megszokást,

ellenben a szertartások megmérgezik az érzelmeket.

Azt mondja, ha mégis utcaseprőnek állnánk, ne ősszel kezdjünk,

mert akkor taknyos levelekkel teli a rejtelmes Luxembourg-kert,

s ott a lelkünkre is könnyen bőrkeményedés nőhet, akár a kezünkre.

Higgyünk hát Elvirának, maradjunk inkább a szexnél,

annak gyakorlása (akár érzelem nélkül is) növeli az önbecsülést.

Azért a haldokláskor majd vigyázni kell, mert az a vallomások ideje is,

s a nyugodt halálhoz az utolsó pillanatban ki kell dobnunk az emlékeket.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-09-08 07:00:04

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.