VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (Dolog és szellem, A beültetett szó)
Dolog és szellem Zalán Tibornak
A praxis leállt. A beszédet elnyelte a test. Jelentés telivé váltak sarkok, szögek, hegyek. Megszökött a Földről a tökéletes.
Új nyelvet szült az elv. A szégyen elégett. Kinőttek az ágai az égnek. A felhő füvet evett.
Mély álomból kelt fel, szaladt az Ige. S boldoggá ittasodtak a szelídek. S ők is megkóstolták a füvet.
A beültetett szó Robert Goffin barátomnak
És ott fekszenek a bensődben a lehetséges mondatok, mint alligátortojások a lagúnák mélyén. A tengerparton egy csonttalan billentyűkkel preparált pianínó várja a kesztyűben zongorázó cerkófmajmot. A hegedülő robot örökké vérző tollazatú pingvineket táncoltat. Glisszandók csúsznak le a hegedűvonóról a gyöngyöket szülő kagylókra. S a szinkópák a hegedűhúrokról a dobok kifeszített bőrredőire ugranak. S akkor kettéválik a pillanat. S az óceán ölébe bukfencezik a Nap. És felkel a szó. És szétesik a díva és a divat. S lesz új hang, új alap. A falatok a szájban leomlanak
Megjelent: 2017-08-05 08:37:46
|