Hegyi Botos Attila: A nyári jég lángjai
A NYÁRI JÉG LÁNGJAI
Pannon kotta
A rekkenő szorosban
a lenge ég elül,
sötét illatú dió parázslik
teraszra roskadó árnyakon,
hamvadt, rózsás
traminin darázs zöng,
csöppenő fenyőtűn
fények gyíkja villan,
s míg a szem
perzsakéken izz, a kéz
ott felejti magát
a napon vakító lapon.
A Hegy
Ide már
harang se szól.
Ahogy a nyári napok,
először az emberi szavak
csöndesednek el.
Az erdőkön
hullámzó meleg áramok,
a kőházak, a fák.
Magaslatok parázsló
zuzmókertjei,
egy csonttá égett gally,
a kövön gubbasztó
szélborzolt madár.
Sivatag nappalok sercennek,
lángokban a briliáns.
S a ritkás test jege úgy ragyog,
ahogy Tejúton az éjszakák.
Megjelent: 2017-07-26 07:00:09
 |
|
Hegyi Botos Attila orfikus költő-filozófus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
