Keresés a honlapon:

Balázs Csilla Kinga versei (A lovak bolygóján, Hollók vagy pacsirták)

 

 

A lovak bolygóján

 

És űzték őket, és hajtották őket, fel,

a meredek lejtőn,

a sváb pálinkafőzők.

(Szemükben mohó, sárga láng.)

 

Alkonyodott,

a félgömb alakú, lüktető hegy

fekete kelésként falta

az izzó rózsáira nyílt eget.

 

A lovak, ég és föld présében,

engedelmesen hajoltak

a tetőn parázsló szemgolyóba:

fej nélküli, apró sziluettek.

 

Egész nap hulló szilvát

szedettek velem, darazsakba

markoltam, erről is szó volt,

a Szerződésben?!

 

A takarításról biztosan…

Másnap a lovardával egybeépített

szalon ablakait sikáltam,

pompás vadásztivornyák hangjegyeit.

 

Nincs a lovaknál kíváncsibb állat.

Hozzám csődültek, hűs orrukkal

forró tenyerem böködték

és fűrészport szuszogtak az illatos üvegre.

 

Mind kancák voltak és vemhesek.

 

 

Hollók vagy pacsirták

 

Kitárom az ablakomat.

 

Hollósereg köszönti a napot

és engem, a szürke ég alatt.

(Most felhős, de nem mindig az.)

 

A pacsirták befagyott torokkal,

duzzogva figyelnek, fejüket

elrejti puha, téli gaz.  

 

Odafönt rendületlenül köröznek

a királyi madarak: csapzott köpenyek.

Énekük nem szép, de igaz.

 

Mondd, te  hallod a hangomat?

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-07-06 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.