VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Balázs Csilla Kinga versei (A lovak bolygóján, Hollók vagy pacsirták)
A lovak bolygóján
És űzték őket, és hajtották őket, fel, a meredek lejtőn, a sváb pálinkafőzők. (Szemükben mohó, sárga láng.)
Alkonyodott, a félgömb alakú, lüktető hegy fekete kelésként falta az izzó rózsáira nyílt eget.
A lovak, ég és föld présében, engedelmesen hajoltak a tetőn parázsló szemgolyóba: fej nélküli, apró sziluettek.
Egész nap hulló szilvát szedettek velem, darazsakba markoltam, erről is szó volt, a Szerződésben?!
A takarításról biztosan… Másnap a lovardával egybeépített szalon ablakait sikáltam, pompás vadásztivornyák hangjegyeit.
Nincs a lovaknál kíváncsibb állat. Hozzám csődültek, hűs orrukkal forró tenyerem böködték és fűrészport szuszogtak az illatos üvegre.
Mind kancák voltak és vemhesek.
Hollók vagy pacsirták
Kitárom az ablakomat.
Hollósereg köszönti a napot és engem, a szürke ég alatt. (Most felhős, de nem mindig az.)
A pacsirták befagyott torokkal, duzzogva figyelnek, fejüket elrejti puha, téli gaz.
Odafönt rendületlenül köröznek a királyi madarak: csapzott köpenyek. Énekük nem szép, de igaz.
Mondd, te hallod a hangomat?
Megjelent: 2017-07-06 07:00:00
|
