Keresés a honlapon:

Köves István: Katalógus cédulák – Patrick Modiano

 

 

PATRICK MODIANO

 

Francia létére is igen szép helyen végezne

az ismeretlen Nobel-díjas írók mezőnyében.

Mi akár büszkélkedhetnénk is vele, hisz anyai ágon félig magyar,

ám talán mégse, hagyjuk, miért, miért, apai részről meg ortodox szefárd.

A romantikusan hangzó Boulogne-Billancourt a szülőhelye, de 1945-ben.

Homloka fölcsúszik, ritkuló haja megőszül, orrára vastag fekete szemüvegkeret kerül,

mire mellére tűzik a Becsületrendet is, igazolva, hogy amit

gyermekként elhatározott, mármint, hogy sikeres író lesz, elérte.

Ő is fölfedezi, hogy Párizsban bármelyik utcába kanyarodhatunk,

még ma is vagy lejt, vagy emelkedik a járda.

Az önazonosság-keresés, a modernkori káosz-élmény makacs monomániása.

Termékeny író, kamaszkora óta publikál, de ma már csak a múlt érdekli,

ám az egyre kínzóbban, az emlékezés–felejtés méricskélésének nagymestere.

Visszatérő szavai: bűn, bűntudat, kijárási tilalom, kötelező elsötétítés.

Morális elveket kellett sutba dobnia az életben maradáshoz,

ezértis nem a van érdekli, nem a jelen, még kevésbé a lesz, a jövő,

inkább és csak a bujkáló, sejtelmeskedő múlt, a lenyomat.

Ismer néhány magyar szót, kifejezést, legutóbb egy ködös délutánon

fölgyűrt gallérú, rosszkedvű ballonkabátjában, Mándy Iván sírja

közelében láttam föltűnni egy pillanatra, a Kerepesi úti fák alatt. Mintha.  

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-07-05 07:00:03

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.