Videó

A fugabudapest csatorna videója




Keresés a honlapon:


Czékmány Sándor: 380

 

380

 

végülis mindegy

hogy merre verekszi be magát az ember

amennyiben embernek tartja magát még.

az utcák nem feltétlenül sötétek

mindenhol

átázott cuccokat lát az ember

lábon levegőben és csak úgy szétdobálva

mintha már senki sem lenne ott

ahol mindenkinek volt valaha egy csipetnyi igazsága.

 

végülis mindegy

ebben a térben megszűntek a

párhuzamos vágányok.

még

egy tél jön

benne a finoman fagyott közöny

és a borotvaélű füstökkel bedobozolt hősies ég.

kifelé

mint ember

belül

mint a párhuzamos végtelenből

beszivárgó isteni könyörtelenség.

 

végülis mindegy.

felismerhetetlenségig keveredem magamban.

kifelé még tartom a távolságokat

ahogy beengedem esténként a macskát

és lejjebb veszem a fűtést

még keresgél valamit a valahonnan valahová vezető út.

ahogy eltűnsz a túloldalon

és ahogy beszélgetsz valakivel

felrémlik egy pillanatra

hogy éppen velem.

 

  
  

Megjelent: 2017-06-29 07:00:25

 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.