VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Czékmány Sándor: 380
380
végülis mindegy hogy merre verekszi be magát az ember amennyiben embernek tartja magát még. az utcák nem feltétlenül sötétek mindenhol átázott cuccokat lát az ember lábon levegőben és csak úgy szétdobálva mintha már senki sem lenne ott ahol mindenkinek volt valaha egy csipetnyi igazsága.
végülis mindegy ebben a térben megszűntek a párhuzamos vágányok. még egy tél jön benne a finoman fagyott közöny és a borotvaélű füstökkel bedobozolt hősies ég. kifelé mint ember belül mint a párhuzamos végtelenből beszivárgó isteni könyörtelenség.
végülis mindegy. felismerhetetlenségig keveredem magamban. kifelé még tartom a távolságokat ahogy beengedem esténként a macskát és lejjebb veszem a fűtést még keresgél valamit a valahonnan valahová vezető út. ahogy eltűnsz a túloldalon és ahogy beszélgetsz valakivel felrémlik egy pillanatra hogy éppen velem.
Megjelent: 2017-06-29 07:00:25
|
