VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Turányi Tamás: Pop
Pop . Átölel a nő, letörölt karfái derekam szorítják, beszélgetünk. Jobb így, mert utálok telefonálni. Hallgatni kellemesebb, ha végre megérintenek, igaz, kókadozom már a sok víztől, négyhetes az absztinencia, és ölelném őt vissza, csak azt nem érti, hogy bár régóta csinál így, nem tud megszeretni. Rákérdez még egyszer, hogy akarom-e ezt a gyereket. A főcím alatt kezdek el hazudni. Már rég beszélek, amikor hoznak enni. Letakarják a szemem, nem akarnak megváltoztatni. A testem megvadult, kidugta a fejem a szabadba. Odakint a nyugalomnak se vége, se hossza. Nagyon zavar, hogy nincs házikedvenced, és nem szól a rádió. Ötödikén Figyelmeztetsz, hogy még ne keressek novemberi fényeket, keringessük, amink van, két nap múlva úgyis elmegyek. Nem szólhatok, hogy ma reggel, de tegnap is kimaradt egy frissítés, talán mert újabban tűvel csinálod, és az fáj. Leküldesz dohányért, az ujjammal követem a házfalon a vonalat, amit egy kartonra térképnek rajzoltál, így menni fog, de nem szeretnék már semmi újat kipróbálni. Ülni kéne, de járkálok a konyhában, a hazámat nem.tudtam még befejezni, pedig azt írtam az otthoniaknak, hogy kész, vége. Kíváncsi vagyok, észrevették-e, hogy eltűntem. Itt két fokkal hidegebb van, jó kis ország, köszönés nélkül is kiszolgálnak, mert elég mulatságosan festek. Munka kell, szobornak vesznek fel, amint felélénkülök, elszállítanak. Egymást érő belső udvarok, azt kell mondjam, hogy ez a város másik arca, a túloldali ablakban a lakónéni arca, szemlátomást várja, hogy a fiúkat hazahozza a hajó, a Francia Őrjöngésnek hetven éve vége, de még mindig nem tud kikötni a flotta, elfogy a türelem, felsétál egy emeletet, onnan fog ugrani, szégyelli az udvaron az elszállításra váró, hétfői szemetet, mégis belezuhan. Telt ház van az óhazában, de a főnök az unokatesóm, szorítanak mégis helyet, a pultnál a pokoli haver nyomja a szöveget, hogy micsoda kibaszás az egész, tényleg az, sok hónapja nem láttam és még mindig itt tart, persze értem, hogyne érteném, egy hang nélkül osonok el, az itteni életemet már leéltem, s még amott figyelmeztettek, hogy ez lesz. Csak egyetlen ilyen éjszaka van Pesten, úgy hívják, hogy " Esős Évszak" , mindig is így hívták, vesszek meg, ha tudom, miért. Megtalálod a füzetemet, egyből rálapozol a félretett kezdősorokra, én szóltam, hogy vigyázz, az a pár lap ott a kurvanegyed, ugyan én oda bátran jegyzetelek, mert nőstény szívem is van, de félek használni, neked meg már édesmindegy, ahogy a következő sorban legördülsz rólam és cigarettát keresel, vígan élünk, elcsigázva persze az egész napos ücsörgéstől, időnként megdörzsölve a cserepes kakukkfű leveleit, Aladdin-masszázs, így kerül asztalra kecskehús, pohárba medúza, így áll meg mögötted terpeszben egy új isten, szűznemzésből született, akár a többiek.
Megjelent: 2017-06-28 07:00:00
|
