Keresés a honlapon:

Balázs F. Attila versei (Budapest, Marseille, Bécs)

 

 

BUDAPEST

 

ismerős

a maszatos hirdetőfal

a megkopott zebra

a repedezett aszfalton

a napszítta dobozok

a kirakatban

a friss kenyér illata

a sarki bolt előtt

a barátságosan mosolygó hajléktalan

az aluljáróban

 

csak az üvegpalota tükrében

feltűnő elmosódott képed

idegen

 

ezen a

szeptemberi reggelen

mely fekete-fehér fotóba

merevül

 

ismerős a hang is

a hallgatás ikertestvére

a város zajának

idegen lüktetésében

 

 

 

MARSEILLE

 

a templomban

angyalok által festett emberek

merednek rád

komoran

 

kint

utcák

    terek

        aluljárók

arc-vesztett gazdái

egykedvűen majszolják

megsavanyodott kiflijüket

a szemfüles pék beléjük rótta:

rajtad múlik milyen lesz a jövő

minden harapással eltűnik néhány betű

 

a fekete macska

körüljárja a szemeteskukát

aztán amikor mellé érsz

átsétál előtted

 

megállsz

tanácstalanul

teszel néhány bizonytalan lépést

körülnézel elpirulva

legszívesebben visszatérnél a sarokra

és kerülővel folytatnád utadat

de erőt veszel magadon és tovább indulsz

 

a jövő teleplakátozta a kísértetvárost

mint vasreszelék mágnesen

kasztrált fogalmak

tülekednek a póluson

Isten behunyja szemét

a paradicsomról álmodik

álmában mosolyog és gügyög

 

 

BÉCS

 

szenvedélyes beszélgetés

a sokszázados házak között

vasalt kapuk

unatkozó angyalok

fényesre kopott macskakövek

masszív hidak

 

megszólal a mobil

szabadságon vagyok

mondod bosszúsan valakinek

a felhők együttérzőn megvastagodnak

a kutya felemeli hátsó lábát

nézed ahogy a vékony sugár

lemossa a port az oszlopról

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-06-17 05:00:02

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.