Keresés a honlapon:

Köves István: Katalógus cédulák – Reinaldo Arenas

 

 

 

Reinaldo Arenas

 

Az ő Kubájában mindig ragyog a napfény.

Borús időben is aranyban tüzel a sziget, ahol

élete az éjjel-nappali szeretkezések története.

Gyermekként állatokkal kezdte,

tyúkokkal, kecskékkel, kacsákkal,

később párálló seggű kancákkal is,

szinte minden állatot képes volt megkívánni,

még a kutyájukat is rávette, hogy leszopja,

de ha úgy adódott, egy dinnyével, egy tökkel

vagy egy papayával is meg tudta tenni,

és ebben senki nem látott kivetnivalót ott, ahol

a madarak a felhők között párosodnak,

a gyíkok órákra összetapadnak a porban,

a lámpaburán legyek bujálkodnak,

a tengerimalacok havonta ellenek,

a szukák meg olyan hangokat hallatnak

amikor a kan rájuk mászik, hogy

még a legjámborabb apácát is lázba hozzák.

És eközben mind boldognak, elégedettnek látszanak.

Ám a büszke Arenas igazi vétke végül az volt,

hogy mindezt le is írta, szóról szóra,

s amikor rádöbbent, hogy minden diktatúra szex-ellenes,

be kellett látnia, a remény már csak a gyávákban él tovább.

Batistát még kinevette, de Castro megtörte a szívét.

A börtönben sehol a szexualitás szépsége,

oda a hódítást övező titokzatosság,

ellenben minden mozdulat ridegen nyilvánvaló

és lecsupaszítottan nyomorúságos.

Úgy döntött, szabadon, kilép az emberiségből.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-06-08 07:00:17

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.