Keresés a honlapon:

Aranyi László: A Császárnő

 

 

A Császárnő

(II. változat)

       Kövér, nagyseggű nők, bújtam hozzájuk

kéjre ajzott, reszkető kölyök-pótlékká váltan.

Friss tej- és ázott, tavaszi földíz;

               a szétterülő, izzadt, ragacsos hús menedék.

Próbáltam szeretni őket. Akár anyámat.

Termésnek béklyó a termő, földközeli

       fuldoklásra ítél.  A születés rabságba taszít.

A túláradó szeretet zsarnokság, ha irányt, célt jelöl ki.

Formát ölt a formátlan, csontjaink mankók, járókeretek.

Csak mímeljük a rituálét, reverenda alól kilógó lólábunk faláb…

A szentély széttárt, érzéketlen luk. Barlangkürtő.

Megszokottá válik az ölelés.

Ahogy várható, végül Renddé kopik a Kaland,

       üldözővé aljasul az üldözött.

Paplan alá bújó, gömbölyded Föld-potroh!

Csöcsös, üst-seggű anyánk!

       Már megint egy makacs lázadót csókolsz,

képzelt kísérőd élősdi papját.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-05-21 07:00:32

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.