Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Kisember a csónakban

 

 

Kisember a csónakban

 

Levette a bugyit,

lábait szétnyitotta,

és felkiáltott:

"Ez vagyok én!"

 

Úgy mondta, mintha

ezidáig rejtegette volna,

én meg csak álltam bambán;

még ha ő is lett volna az első,

olvastam már olyan magazinokat,

töröltem már bűntudattal

a böngésző előzményeit,

nem volt rejtély, mi várakozik

a csipkefüggöny mögött,

most mégis

értetlenül néztem rá,

hogy mitől kellene meghökkennem.

 

Fiúnak lenni más,

kamaszként stikában

méregetni egy vonalzóval,

rákeresni az interneten,

hogy mekkora az átlagos,

falfehérré dermedni

a hencegők kommentjein,

kétségek közt élni addig,

míg egy lány azt nem mondja,

hogy elérte a gyönyört.

 

Nekem fogalmam sem volt,

mivel lehet elégedetlen egy lány,

talán utána kellett volna néznem.

Megpusziltam, bár nem szeretem

fejemet a nők comjai közé fúrni,

csak jelezni akartam, elfogadom,

pontosan olyannak, amilyen.

 

Később mégis egy apró tüske

szúrt belém minden ütemben;

hogy attól félt, majd ezután

másként fogok rá gondolni:

melyikünkről árulkodik?

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-05-18 07:00:54

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.