Keresés a honlapon:

Pápay Eszter versei (Elvonulás idején, Gyógyírként, olykor…, Veled jó, Uram)

 

 

Elvonulás idején

 

Néhány nap diszkrét hallgatás.

Kiürített elme-járat.

Néma balladák.

 

Kéz nélkül pendített húrok.

Egyszemélyes mozi.  

Csendből szőtt kabát.

 

Film, szavak nélkül:

A lány, kinek végre van dala.

Határ nélkül csorduló idő.

Önmagát éneklő mandala.

 

 

Gyógyírként, olykor…

 

A varázsló, ki látásom orvosa,

gyógyírként olykor az arcomba köp.

Utálhatnám ugyan langyos, sűrű nyálát -

de szemembe fröccsenve a fényemmé köt.

Veled jó, Uram

 

Veled jó Uram együtt lenni

ha velem vagy, látod nem fáj semmi.

 

Testem, mit zúztam rideg köveken

megnyugszik csöndben képzelt öleden.

 

Lármás panaszom hozzád csendesül

tanítasz  engem Istenemberül.

 

Széthasadt résekbe hullott magok

kelnek életre bennem: lásd, önmagam vagyok.

 

Veled jó uram együtt lenni

Ha velem vagy, látod nem fáj semmi.

 

Veled, ki  rám nem unsz itt e földi létben

s akarsz engem mindig. Bárhogyan. Egészen.

 

Szerelmed hűs  folyó: kristályvizű,  tiszta
Vigyél engem Uram, a Tengerhez vissza….

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-05-17 07:00:42

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.