Keresés a honlapon:

Jóna Dávid: feltámadás

 

feltámadás

éjszaka csöndje, hajnali álom
mélységbe süppedt pikkelyes múlt
ez kórházi ablak, hiába tárom,

a látóhatáron a hold is kimúlt

gépi közönnyel viselt a sors,

fájdalom újra, szárnycsapkodás,

a halál ha hérosz, legyen az gyors,

elolvadt gyertyának szép ájulás

embriópózban, szapora sejtek,

nem várják már az égi csodát,
kiszáradt percek, körbe is vettek,
szürkévé tették az egész szobát

dacol az önzés, magába roskad,

a kőpad is üres, hideg az arc,

álmatlan éjben, fakul és rothad,

kegyelem kelyhében utóvédharc

alázat nélkül, kormozott lélek,

érzem ahogy köröz az aranysakál

magára rántja, mítoszát zárja

a szörnyen magányos tucat-halál

 

örvénylő folyóban kipusztult ösztön

partot érez a lába alatt

megérkezését közlik is rögtön

átázott szívvel fekszik hanyatt

 

homályát vesztő szellemi lét,

kiadott versek, feltámadás,

a költő az ismeri a varázsigét,

túlélése szép lázadás

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-04-16 07:00:30

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.