VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Payer Imre versei (Már látom szürke felhők alatt, Villany utca 3. alatt, Homo sapiens graffitik, Skízis)
MÁR LÁTOM SZÜRKE FELHŐK ALATT
Már látom szürke felhők alatt a teremtésdarabot, ahol készülődtem. Itt volt mindig, de csak most látom újra. Vak fény. Süket kattanás.
Itt vagyok újra. De itt-e az itt? Pórusosan száraz állóképek egymásutánja lett az egykori, nedvdús lendületből. Amit kezdetnek hittem, az lett a vég.
*
A szélvédőn a sárga köd. Az egyenletes zúgás köröttem. Előttem a határolt reflektorfény. Segíts, hogy itt lehessek! VILLANY UTCA 3. ALATT
Villany utca 3. alatt sötétségbe borult a Nap. Lekapcsolta az Úristen. - Elég legyen, édes kincsem.
Elfáradtam és csalódtam. Oly sokáig maszatoltam a Tejúton, napon, holdon. - a Teremtést most leoltom.
Nem pazarlok létáramot. A Vég-ajtón kopogtatok. Sötétségbe borul a nap Villany utca 3. alatt. HOMO SAPIENS GRAFFITIK SKÍZIS
Én ott maradok örökre. Útkereszteződés. A fák csúcsa. Égbolt. Aszfalt, fordult nézetben, újra aszfalt, kattanás. Én ott maradtam. Valaki kilép belőlem, menni kezd. Megy. Mint feltevések sorozata - halad. A lények, képek gyorsuló vetülete fordul így, kikattan belőlük a szervező közeg. De a van-ban minden mozgás megáll. Aszfalt van. Szótlan ég van. Mozdulatlan napsütés. Tér és idő vákuuma. Bezáródtam. Én ott vagyok én. De itt beszélek, nyelvtani egyes szám első személy, a hallgatag közepet körbe beszélve, a szavak, mint fémlapocskák - lebegnek. Hallom, valahonnan mindennél fenyegetőbben szélvihar közelít. Lapocskák, világok süvöltenek -
Megjelent: 2017-04-01 07:00:58
![]() |