VideóVállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona Az Erdély TV videója Keresés a honlapon: |
Szabó Zója versei (hulla kerettel, Disztópia, Talán Grün néni)
hulla kerettel
gyümölcs-testes borok illenének hozzád finom damasztterítő barack a mellednek helyére hasadhoz egy marék füge
hajad bodorítanám loknikra naplemente narancsával pirosítanálak pupilládba csempésznék csillagfényt és még az olajos éjjelt is meglopnám hogy tested vonalait megerősítsem
kubista kép lennél hogy végül életerős csendéleted köré keretezhessem magam
Disztópia
Csendek kellenének a városba, sok árnyalatú, beszélő csendek, hogy a sötétben és világosban úgy lehessünk, mint az esőcseppek.
A csöpp lehetne a külön kozmosz, de a nagyszerűnek is mind része, most érzéketlen szmog van és feltornyoz Bábellé a közöny építésze.
Zaj vagyok, és autista magány, egyen robotmozdulatok felett, chip az orvosom, program az anyám, szememre SMS novella hegedt.
Talán Grün néni
Kráter-aggatott, elvénült holdként rótta köreit a Mecsek lábánál, táskájában a konzervek csontként zörögtek, jobban a zsidók házánál.
A szemöldöke mint Hitler bajsza, menekült ötven avas éve már, free múzeumként, űzve és hajtva a láger óta, egyedül Pécsen járt.
Észre sem vette, ha kinevették, utazott folyton az árnyék elől, néha körzeti híradóba tették, csillag folyt vállán, a fülei felől.
Saját síkjain fekete lyukak szippantották be a külön békét, nem láthatott mást, Messerschmitt-ludak szelték lát-terét, kormozták szemszélét.
Megjelent: 2017-03-25 08:00:59
|