Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Szabó Zója versei (hulla kerettel, Disztópia, Talán Grün néni)

 

 hulla kerettel

 

gyümölcs-testes borok illenének hozzád

finom damasztterítő

barack a mellednek helyére

hasadhoz egy marék füge

 

hajad bodorítanám loknikra

naplemente narancsával pirosítanálak

pupilládba csempésznék csillagfényt

és még az olajos éjjelt is meglopnám

hogy tested vonalait megerősítsem

 

kubista kép lennél

hogy végül életerős csendéleted köré

keretezhessem magam

 

 Disztópia

 

Csendek kellenének a városba,

sok árnyalatú, beszélő csendek,

hogy a sötétben és világosban

úgy lehessünk, mint az esőcseppek.

 

A csöpp lehetne a külön kozmosz,

de a nagyszerűnek is mind része,

most érzéketlen szmog van és feltornyoz

Bábellé a közöny építésze.

 

Zaj vagyok, és autista magány,

egyen robotmozdulatok felett,

chip az orvosom, program az anyám,

szememre SMS novella hegedt.

 

Talán Grün néni

 

Kráter-aggatott, elvénült holdként

rótta köreit a Mecsek lábánál,

táskájában a konzervek csontként

zörögtek, jobban a zsidók házánál.

 

A szemöldöke mint Hitler bajsza,

menekült ötven avas éve már,

free múzeumként, űzve és hajtva

a láger óta, egyedül Pécsen járt.

 

Észre sem vette, ha kinevették,

utazott folyton az árnyék elől,

néha körzeti híradóba tették,

csillag folyt vállán, a fülei felől.

 

Saját síkjain fekete lyukak

szippantották be a külön békét,

nem láthatott mást, Messerschmitt-ludak

szelték lát-terét, kormozták szemszélét.

 

 

  
  

Megjelent: 2017-03-25 08:00:59

 

Szabó Zója (Pécs, 1972) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.