Keresés a honlapon:

Krausz Tivadar: Tartás! Légzés!

 

Tartás! Légzés!

 

Olyan tél van, hogy a medve

Insomniában szenved.

Pipázgat a barlangjában.

Gyakorolja a medvepózt.

 

Tartás! Belégzés, kilégzés!

Helyes tartás, semmi más!

Tartás! Belégzés, kilégzés!

Helyes tartás, semmi más!

 

Vadászáról képzeleg.

A nyomokat követi.

A barlanghoz vezetik őt.

Csak a sörétes van nála.

 

Az örökítendő pillanat

Amennyiben nem önfeledt

A rögzítés tárgyilagosságot,

Önfegyelmezést nélkülöz.

 

Mihail! Vágtass haza!

Hozd a nagy kaliberűt!

Addig őrzöm a medvét,

Ha megindulna, követem!

 

A vers önkívületében

Önfeledten rögzül a pillanat.

A szépség minősége.

Mint szellemi izgalom.

 

Ami ezután történt

Örökítetlen önfegyelmezés.

Hozadéka tárgyilagos extázis.

Az álmatlan medve kitámad!

 

Helyes tartás, helyes légzés,
Pontos célzás, pontos lövés!
Tartás! Belégzés! Kilégzés!
Helyes tartás, semmi más!

 

Belelövöd a két sörétet.

A sebzett vad felbőszül.

Két lábra áll, rád veti magát.

Szívébe szúrod vadászkésedet.

Medvekarmok marcangolnak,
Medvefogak roppantják csontodat,
Tartás! Belégzés, kilégzés!
Helyes tartás, semmi más!

 

Együtt halunk meg ebben a versben,

A dédapám, a medve és én.

Ezért: Tartás! Belégzés, kilégzés!

Helyes tartás, semmi más!

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-03-20 08:00:16

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.