Keresés a honlapon:

Debreczeny György versei (Helyzetszonett I., Igaz történet, Empátia)

 

HELYZETSZONETT I.

 

Úgy érzem hogy nyitott vagyok

ajtómat kettőre zárom

Élesen látok mint vakond

erős vár az én túrásom

Dolgos kéz a koszos kezem

néha imára kulcsolom

Fohászomat elrebegem

s fogaim közt istent szidom

Disznónál részegebb leszek

ha megtalál az alkalom

Emberek vagyunk barátom

gyomrunkban elfér több liter

Érzem: elég nyitott vagyok

szívemet háromra zárom

 

 

IGAZ TÖRTÉNET

 

A csontsineken tovarobog a délután

bár a szemafor feketét jelez

A talpfákból kiálló szálkák

alkalmat adnak hasonlatra

rímre: távírópóznák

Szomjúságba torkolló folyó

üdülőtelepét látom:

alfa = juharfa

béta = langaléta

keressük deltát

a kiváló dolgozót

A kalauz megmutatja

tüdejében a kés helyét

Semmiség – mondja a belső rím miatt

mikor egy megriadt madár száll be

a csukott ablakon

Udvariasan végfácskákat ültetünk

a „kisgyermekkel utazóknak”

feliratú ülőhelyekre

majd a történet tengelyfonalát

kezdjük idegesen gabalyítani

EMPÁTIA

 

Átérezve az édesvízi bálnák

keserűségét

behódolva a nehézvíz könnyed

társalgási stílusának

az ellenvonat baráti magatartásának

fizetem hadisarcom:

 

naponta borotválom arcom

fűre pázsitra gyepre nem lépek

csak ha tilos

magamat póráz nélkül nem sétáltatom

sugárfertőzött átmérők között

nyitva felejtett rádió bömbölök

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-03-11 08:00:57

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.