Császár László: szatyor
szatyor
a szatyor dolga az örök
befogadás nem mondhat
soha nemet
megyek a csíkos
szatyorral bevásárolni
nagy ez a szatyor
a mindenség is belefér
talán
anyám soha nem szerette
a tömeget lökdösődést
tolakodást
ebben a szatyorban hoztam
őt haza egykori testét valami
műanyag edényben
csúcsforgalomban utaztunk
a négyeshatoson hiába
próbáltam őt óvni
a tülekedéstől
hazaértünk itt áll
az urna a polcomon
bizarr mondják
de mit kezdjek vele
menni kéne a dunához
mielőtt meghalt többször
elindult városába
a nagy folyóhoz
szánalmas kis piros
kalapjában
az öregség tévelygésében
becsomagolt egy szakadt
nejlonszatyorba
az is itt lapul a sufniban
nincs benne semmi más
csak egy picurka bejglivég
az unokák fényképei
meg az a piros kalap
amit a fejére biggyesztett
mielőtt végképp
visszatartották
elengedték
Megjelent: 2017-03-03 08:24:20
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
