Keresés a honlapon:

Csillag Tamás versei (Rézsútos eső, Elképzelem)

 

Rézsútos eső

 

Katedrálisok csendje szorítja mellem, ha nézlek.

Engem most kell, hogy szeress!

Szeretném magammal vinni a hajad,

s illatodat arcomon

az ősz nehéz párái ellen.

Nekem semmim sincsen,

csak a mutatványos mosolyok

mögötti,  megkéselt reményeim.

Téged sejtelek már az októberi, rézsútos esőben is,

minden öngyilkos gesztenyeszemben

a te hitedet hiszem.

A szeretők legszabadabb szemei is

nyitva felejtődnek a kopaszra borotvált fákon,

a csontig csupaszító időn,

mintha középen állnék, s minden égtáj

felől egyszerre fújna a szél.

Engem most, most kell, hogy szeress,

mert sosem tudnék elbúcsúzni tőled.

Elképzelem

 

lázadozó hajad,

a vállaid fölötti holdat.

 

Panelszobám

régészeti árok.

Ma nem tudok álmodni rólad.

 

Szemeidben

elfér egy megtalált

ország összes lázas katángja,

 

szemeidbe

beleillek én is,

s minden szerető, aki árva.

 

Mintha magam

is csak vendég lennék,

mintha egy éjszakára benned.

 

Nem lehetünk

halhatatlanabbak,

nem lehetünk meztelenebbek.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-02-24 08:00:04

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.