Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Vörös István versei (Az örvösmedve, Számlázás, Hajnali vadászat)

 

 

AZ ÖRVÖSMEDVE

 

Úgy nézek ki, mint egy lerongyolódott

medve. Rosszkedvű örvösmedve

az állatkertben. A szabadban

veszélyes lehetne,  nagyon

veszélyes. De itt a sárban üldögél.

Bámul ki a sűrű rácson.

Előbb cinkék egymást bíztató

csivogása. Felhős júliusi délelőtt.

Végre megáll két látogató is,

elkoszolódott galléromat bámulják.

A többi medvénél kisebb ugyan,

ez igaz, de igazán vérmes,

vad, kegyetlen, kiszámíthatatlan,

mélyed egy újabb látogató

a leírásomba. De ő be

se néz a ketrecablakon. Ilyen

lehet öregedni. Mint vissza-

fiatalodni.  Te már csak 20 vagy?

Ilyen lehet medvévé válni.

Valamikor te azért mégiscsak

igazi ember voltál!




SZÁMLÁZÁS

 

1

 

Számlaszáj.

Adószáj.

Égjegyzékszám.

 

2

 

Szám a szám.

Ad és elvesz.

Felír, kihúz.

 

3

 

Az égjegyzékből

kihúzva lenni jobb?

 

4

 

Számlaszájába

tömi, adószájából

kiköpi. Elveszi,

amit ad.

 

5

 

A szám még a szám,

de a fülem már alig

fülel nekem.

 

6

 

Égegyezség felbontva.

 

7

 

De az ég visszacsukva.




HAJNALI VADÁSZAT

 

Hajnal óta folyamatosan

lövések hallatszanak

a közeli távolból.

Melyik állatért

rettegjek így nyár

közepén? Egy gyakorlott

fül a durranásokból

megmondaná, mivel lőnek –

így azt is, hogy mire.

 

A sík vidéken a távol

sincs messze, de ami

közel van, az se látható.

A szabad tér

a térélmény hiánya.

 

Most kétségbeesett

vadlúdhangok.

Tehát akkor ők? Három

újabb lövés. Gerlekrúgatás

a közeli fenyőfán.



  
  

Megjelent: 2017-02-09 08:00:00

 

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.