VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Széll Zsófia versei (Naplemente, Hovatovább, El)
Naplemente
Nézed, ahogyan ott áll, keze a zsebében, nézed, hallod, ahogyan a szavak kipottyannak a szádból, a padlón mozaikká törnek. Vörösre festi a tájad, csak állsz ott a mosolyoddal, mint valami vérttel. Ha közelebb jönne, látná, hogy mindjárt itt az este, fürdesz, vetkőzöl, bebújsz az ágyba, mellé bújsz egy ágyba, betakarózol a naplementéjével, bevackolod magad a melegébe, magadra húzod ezt a majdnem estét, ezt a majdnem valósságot. Nézed, ahogyan áll ott, zsebre tesz téged, a szavakon megcsillan a fénye, nézed, arra gondolsz, ha leveszed a mosolyodat, és majd fázol, ugyanilyen forró lesz-e az ölelése. Látod, ahogyan ott állsz, kezed a kezében, a fénye mozaikká tör: és nem megy le a Nap.
Hovatovább
Megint egy elharapott mondat. Félbehagyott lélegzetvétel. Elmaradt magánhangzók. Arat a szív. Bevetett földek, kristálytiszta ég. Ölben tartogatott vágy, csendes esték. Dísztelen jelmez ez az áltavasz. Ahol vagy, ott a nincs. A jégborda olvad, már csúszni sincs hova. Megint. Elharapott ajak. Éveken át már csak szabad. Lélegzetvétel. Edd magad. Bevetett ágy a végtelen. Szögre akasztott jelmez a tavasz. A föld kicsúszik a láb alól. Nem baj, ez úgyis megint csak egy félbehagyott ég. Kristálytiszta. Már adott a merre: ahol nincs te, hanem már csak én vagyok. soha, soha, soha. Örökre.
El
Nem azt írja, hogy fáj: helyette a rímekre ügyel. Figyeli a magánhangzókat, legalább azok csengjenek össze. Pedig ez most a páratlan. Nincs ölelés, csak kereszt, valamikor régen fehérre mázolt falakon a kézlenyomatok. Az asszony kifeszíti a vásznát, egyik folt az arcot takarja ki, a másik a szívet, a harmadik... És Isten csak vetít tovább. Nem azt írja, hogy gyilkos: ő most törtfehér. Mossa magát, mosdatja a másikát, csak jobban szétcsúszik majd. Egyszer volt. Lesz talán. Az asszony lekapcsolja a villanyokat, alszik a világ, álmában megrezzen, hát hozzábújik. Ilyen ez. Nem egy. Ez nem is kettő, hanem három, vagy négy. A szerelem? Puszta számtan, binaritás: egy - nulla. Ki kap kit? Majd holnap reggel, mindig holnap reggel, amikor még alszik minden, levetkőzik, hogy felöltözhessen.
Megjelent: 2017-02-06 08:00:07
![]() |