Asztalos Morell Ildikó: Itt állok
Arcomon a magány kínzó mosolya,
elveszett reményem párálló pora
Kínjában vajúdik, míg elszenderedik.
Lassan, halkan, csendesedik vágyam.
Már érzem kezed kelletlen simítását,
arcomat érinti az elsuhanó éjben,
Melyet miénknek reméltem.
Itt állok perlekedve magammal,
vakságom ostorozva újra és újra.
Miért nem láttam, miért nem tudtam
határt szabni öntörvényem útjainak.
Megjelent: 2014-08-02 14:38:26
 |
|
Asztalos Morell Ildikó (Budapest, 1958) költő, szociológus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
