Keresés a honlapon:

Hegyi Botos Attila: Hajnali menny

  

HAJNALI MENNY

 

Lombtükrön

leszaladó szellőujjak.

Épp csak

mozgásba hozott

fényhúrok,

olvadó színhurkok,

lobbanó fémgyűrűk.

Szétpergő gyöngysorok:

villanó hattyúnyak,

kibomló lantrózsa,

ezüsthíd, vidrahát.

Egy hajnalhasadásba gyúlt,

elfátyolozott arc.

Újabb

létezésébe remegő,

észrevétlenül süllyedő

szépség,

újabb felmerülő,

még áttetszőbben

erezett áthatóság.

Tér? Idő?

Csak a tekintet irányul -

eltérő jelenvalóság.

Hajnalcsillag.

Nem távolibb

a tóvá feslő

légies nősziromnál.

Hasadó ajakív

vakító tükrök közt

csendülő érzéki kacaja.

Tó mögötti tűz,

szem mögötti föld,

hajnali menny,

hullámzó tündérhínár.

Csillogva párálló

ezeregy arcszirmú

tündöklő én.

Szerelemre lobbanni.

Teremtésre,

királyi térdre hullani.

Látni

egy szétszaggatott

isteni test partjáról.

Újra és újra

csak Téged,

csak így.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-02-02 08:00:30

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.