Keresés a honlapon:

Asztalos Morell Ildikó: (S)óhajtás

Elmúlt vágyaink villamosa
csörömpöl, csikorog, 
zaját elmossa a távoli csend, 
férces álmok szikrázó dere, 
csöpögő eresze. 
Szemed írisze 
izzik, emlékként cikázva 
az ébrenlét nyugtalan 
sóhajtásaiban. 
Vulkán torkából 
feltörő sikoly 
távolba vész 
súlytalan, hangtalan. 
Tátong a hiány, 
elhaló lángja hamvain. 
Szertefoszlik emlékké 
a létezés.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-02 14:31:45

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.