Antal Anikó: Ősz van és október
Későn kimondott szeretlek
alszik a vállamon, égő juharfalevél
a szürke kabáton.
Ezernyi zöldből végtelen
palástot szőttek ránk odafent,
lassan csipkézték egymás mellé
a hόnapok fonalát.
– Öt év nagy idő, nincs mit tenni már. –
Simára fordított, fordítottra sima,
belopództál minden mozdulatomba.
Szemed hűvös kékje, szemem feketéje,
tinta oldódott élet vizében.
Tizenvalahány fejezet lezárva csendben,
de az Egész még mindig befejezetlen.
Ősz van és október. Ősz volt és október.
Tiltott gyümölcsből ettünk,
birsalmaízű csókok egy rozsdabarna erdőn.
A zörgő avarban lassan ránk borult az este,
-andante fátum- boltívet festett arany ecsettel
és az esőverte alkonyatban csendben könnyezett
a bordó krizantém-szerelem fekete gyöngyöket.
Megjelent: 2014-08-02 14:06:44
 |
|
Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
