Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Fellinger Károly versei (Négylevelű, Kívül maradni)

 

 

NÉGYLEVELŰ

 

A szerencse vak, de ami körülötte

készülődik, a szerencsemalac

szemével láthatja majd, mikor az elmúlás,

felhúzott csörgőórával hóna alatt,

jól bevásárol az engedelmes időből,

a sötétség elkaparja, mint eb a csontot,

a kivérzett éjszakát, a feledékeny

csillagok összetörik a szívét,

ahogy a tetszhalott porcelánbabát

a maszturbáló, megbélyegzett múzsa,

kinek ruháját a tökéletes angyal próbálgatja,

de nem talál tükröt, hát vissza nem néz.

 

 

KÍVÜL MARADNI

 

Apám szerette a fagyasztott halfilét,

a szálkás pontyot, nem csoda, ha

szenteste leginkább erről jutott

eszünkbe, másnap a fejfájához,

egy művirágcsokor alá

ebből is, abból is elhelyeztünk,

kenyeret nem, mert azt nem szerette,

aztán teltek, múltak a napok,

január elsején arra lettünk figyelmesek,

hogy egy szürkésbarna macska van

a sírjánál, nekidörzsölődve a világító

meleg mécseseknek, farkasordító

hideg volt, a szárazfagyok

megviselték a friss búzavetést a temető

mögötti dűlőben, a macska meg csak

simult hozzánk, mígnem észrevettük,

hiányzik a száznyolc napos sírról

a művirágcsokor, s alóla a rántott

ponty, meg a rántott halfilé,

a művirágcsokrot persze megtaláltuk,

ahogyan a macska is ráakadhatott

apám ínyencfalatjára.

 

  
  

Megjelent: 2017-01-25 08:00:12

 

Fellinger Károly (1963) agronómus, költő, helytörténész

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.