VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Fellinger Károly versei (Négylevelű, Kívül maradni)
NÉGYLEVELŰ
A szerencse vak, de ami körülötte készülődik, a szerencsemalac szemével láthatja majd, mikor az elmúlás, felhúzott csörgőórával hóna alatt, jól bevásárol az engedelmes időből, a sötétség elkaparja, mint eb a csontot, a kivérzett éjszakát, a feledékeny csillagok összetörik a szívét, ahogy a tetszhalott porcelánbabát a maszturbáló, megbélyegzett múzsa, kinek ruháját a tökéletes angyal próbálgatja, de nem talál tükröt, hát vissza nem néz.
KÍVÜL MARADNI
Apám szerette a fagyasztott halfilét, a szálkás pontyot, nem csoda, ha szenteste leginkább erről jutott eszünkbe, másnap a fejfájához, egy művirágcsokor alá ebből is, abból is elhelyeztünk, kenyeret nem, mert azt nem szerette, aztán teltek, múltak a napok, január elsején arra lettünk figyelmesek, hogy egy szürkésbarna macska van a sírjánál, nekidörzsölődve a világító meleg mécseseknek, farkasordító hideg volt, a szárazfagyok megviselték a friss búzavetést a temető mögötti dűlőben, a macska meg csak simult hozzánk, mígnem észrevettük, hiányzik a száznyolc napos sírról a művirágcsokor, s alóla a rántott ponty, meg a rántott halfilé, a művirágcsokrot persze megtaláltuk, ahogyan a macska is ráakadhatott apám ínyencfalatjára.
Megjelent: 2017-01-25 08:00:12
|
