Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Köves István: Katalógus cédulák – Nicole Krauss

 

 

Nicole Krauss

Jóformán semmit nem tudok erről a fiatal New York-i lányról,

s nem jóformán sem sokkal többet,

de végül is, figyelemmel az évekre és a kilométerekre,

ez nagyjából rendben is volna, csakhogy

akkor meg ő honnan tud annyi mindent rólam,

honnan tud annyi mindent rólunk,

szinte minden szívfájdítón fontosat?

Olyanokat tud például, hogy én is lámed-vávnik volnék,

vagy, hogy az idő mindig csak a saját kedvére múlik,

hogy elhiszem, mert megígérte, hogy soha nem fog mást szeretni,

hogy félek, a vécén ülve fogok meghalni, letűrt gatyában,

hogy az angyalok egyik jellegzetessége, hogy nem tudnak úszni,

hogy az albatrosz hetekig tud repülni, lebegve alszik a hullámok felett,

hogy egy ideje legkedvesebb írásjelem a kérdőjel,

hogy mindennel vigyázni kell, aminek keserűmandula szaga van,

hogy néha azt gondolom, a nő, aki engem szeret, biztosan téved,

hogy a szabómnál a próbababák úgy álltak a sarokban,

mintha vonatra várnának,

hogy már megszoktam, pusztán az emlékével éljek,

hogy mikor elment, kihalásztam a pulóverét a szemetesből,

hogy legszívesebben egy forró falú teáscsészén melengetem a kezem,

s ahhoz, hogy elveszíthessem, előbb birtokolnom kell,

hogy olyan példaképet keresek, aki nem írt varázslatos gyerekkönyvet,

mielőtt lezuhant gépével a sivatagba,   

hogy néha szomorú vagyok, mint egy száraz medencéjű szökőkút,

hogy milyen kevés az, ami tényleg elviselhetetlen,

hogy élni sok-, de meghalni csak egyféleképpen lehet, s végül

hogy az elképzelhető legszörnyűbb mondatkezdés: volt egy fiam …

 

 

  
  

Megjelent: 2017-01-23 08:00:40

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.