Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Piro M. Péter versei (Kósza szonett, . 1 szonett, Sétálós szonett)

 

Kósza szonett

 

Járatott bakancs alatt a puszta kő,

morzsolódik, omlik, és a hegy mögött

múltba néz a szikla oldalán a zöld,

szőke lett, kalászmelír a szép idő.

 

Birka-forma fellegek hasán az ég

már a bíborost fogadni kész, arany

száll fejünkre, bús keresztre, bár szakadt

szívem azt közölte: - Főni! Semmi vész.

 

Jó ez itt, ha zizzenő lesz egy szál

sárga szalmaszál a szájba', rágom,

s jár nekem, hogy erre senki sem jár.

 

Mert tücsök-zenét szitál a tájon

fű közé a szél, s ha vackolunk már:

álmom az, hogy álmodat vigyázom.

 

 

. 1 szonett

 

Pont mikor kikértem azt a drága sört,

mondtad azt: te látni tudsz velem. Legyen,

hát figyelj! Lecsendesült a langy hegyen

mind a sárga fény, bezárja most a kört.

 

Fellegek mögött a láng ma pont olyan,

pont miként az i-phonod mutatta meg,

szürke robbanás, foton vihar felett:

néz az Istened, nevetve- morcosan.

 

Tűzkaréj az alkony enyhe sóhaján,

majd lecsengve árnyra vált a kék zenit,

hagyva még időt a tollamon talán,

 

míg a csillagokra rákacsint megint

és az éjbe forduló rigók dalán

Ő segít ma, pontosan, s a szív szerint.

 

 

Sétálós szonett

 

Vetkezik tovább a rozsdamarta táj,

s fák veszítenek levélnyi verseket.

Csak kövess, segíts az úton is puhán

lépni csendesen, miként a szellemek.

 

Gomba nő a szűzavar fölött megint,

ősz időz a suttogó füvek szelén.

És ma barna lesz a föld, ha tél legyint,

zúzmarát csikorgató fogú, de én...

 

tűzre tettem el belőled oly sokat,

hogy hiába dermed itt novemberem,

mégis éri napsütés az arcomat.

 

Mindenünk helyett ez itt a mindenem.

Sok dolog veszett velünk, de ez maradt:

bennem égsz ma is, fogod meleg kezem.

  
  

Megjelent: 2017-01-22 08:00:45

 

Piro M. Péter (1968)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.