Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Kelebi Kiss István versei (Palackposta, Kagylólét, Cetlik)

 

 

Palackposta

 

szavad túlcsordult

s bekenve mázzal

aranylik és ragad

mint akasztott

légyfogó nyelve

az üres lakásban

 

éjed álom nélküli

és beomlik a reggel

hajód még a mólónál

vesztegel de te már

teleraktad dugókkal

és üres üvegekkel



Kagylólét

 

a tenger

a tenger

 

már lemaradtam a mólókról is

mehetnék vonaton de bensőmben

összehajtogatott antik vitorlás lakik

nyelvem alatt sirályok fészke

bennük fiók szavak

de akár a kagylók én is tátogok csupán

s mint rajtuk a víz rajtam valóság áramlik át

és megpróbálok karistoló gondok köré

gyöngyöt növeszteni

egy ismeretlen gyöngyhalásznak



Cetlik

 

Öregség

 

résnyire nyitott spaletták
az emlékezés a beszűrődő

fényt szerelgeti
hátha sikerül megtalálnia

az elgurult fogaskerekeket

 

Költő

mint teknősök ősi szigetükhöz
naponta megérkezik a valóságba
beássa a szavakat de tudja
csupán néhány éri el az olvasót

 

Próféta

az apálykor homokba karcolt
betűket kiradírozta a dagály
megpróbálta hát sziklába vájni azokat
de érintésétől víz fakadt csobogott
és mindenki egyszerre lett szomjas
ittak

 

Odüsszeusz

ne rosszalkodj mondta édesanyja
apád gurulós lovat csinált neked
ő zsineget kötött a faállat nyakába
és húzta maga után Trójáig meg sem állt

 

Költészet

a fészekben lévő tojásokat

fagolyókra cserélte ám a gerlepár mintha
mi sem történt volna tovább
költötte azokat milyen hülyék mormolta
de arcára fagyott a mosoly mikor
a szülők etetni kezdték a fiókákat

  
  

Megjelent: 2017-01-20 08:00:32

 

Kelebi Kiss István

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.