Antal Anikó: Menyegző
Jégvirágot ölt az ablak. Smaragdzöld
csöndben
Csipkébe öltözik mint zsenge menyasszony.
Párkány ölében szunnyadó idő.
Február dorombol.
Ma göncölszekéren érkezik az öreg este.
Fáradt és esetlen.
Ősz hajából ezüst csillagok peregnek.
Hiányod betölti szobámat.
Indaként kúszik körbe a falon.
Perctengerek mélyéből nézek vissza Rád.
Partra vetett szirén. Magam sem tudom.
Hogy és miért és mikor.
Hullott kristályszilánkokra homályos tükrünk.
Mikor lett rozsdás a lavór, miben ketten
merítkeztünk.
Mikor foszlott szálaira fehér
csillagköntösünkön a vágy.
Mikor vesztett színéből bekeretezett képünk
az emlékek falán.
Jégvirágot ölt az ablak.
Fehér csöndben hópelyhekből sző nászruhát.
Hűvös szélből készít álomfátylat.
Jégpárta csillan sötét varkocsán.
Hiányod betölti szobámat.
Indaként kúszik körbe a falon.
Távolba vesző hangod mellényébe bújok.
Megfagyok.
Megjelent: 2014-08-02 13:42:32
 |
|
Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
