VideóA Ma7 csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kapui Ágota versei (Irtások, Anya áll)
Irtások
Hófödte múltunk fagyos tájain a tél baltája csattog valahol, és zsugorodnak dermedt napjaink, s a hegy gyomrában mozdony zakatol.
Fagyzugos csendek álmodnak hazát, testvért, szerelmet, mindent mi hiányzik, és kínos rendben szorongnak a fák, kidöntött testük útra lökve fázik.
És felharsanó szél melódiák fütyülnek fényes csillagok között, a fenyvesek, mint roppant orgonák, lelkük sípjába dallam költözött.
Mert fogyatkoznak sűrű soraik, a balta kínja kérgükbe talál - és hosszú sorban vonszolja az úton megsebzett törzsük irgalmas halál. Az anya áll
Nagyszarvú szürke barmok csendje méla szemekből áradó közöny te ott fekszel mint akit partra hordott egy mindent elfelejtő vízözön és ott fekszel kiszolgáltatottan az arcodon rángó grimasz-mosoly és nem tudod hogy mekkora kereszted amit a léted hátán hordozol mert pőre vagy s mint kisded tehetetlen de tőled várják bűnös emberek hogy ifjúságod csúcsán megfeszítve tenyered szántsák szögrozsdás sebek nagyszarvú szürke barmok csöndje deszkákból ácsolt szálkás oltalom az anya áll feletted dideregve szívében hit szemében borzalom.
Megjelent: 2017-01-07 08:00:43
|
