Antal Anikó: Impressziók
(Eső előtt)
Levendulaéjben mosdanak a fák
karjaikkal végtelen magasba nyúlnak
görbült asszonyujjaikkal az eget simítják
varázsigét olvasnak a növekvő Holdra.
Álommal hímzett szemhéjak a dunyhák
alattuk egy-egy lélek szunnyad illatag.
Fehér papíron szétfolyó akvarell az Élet.
Fekete felhőkbe törli könnyeit az Isten is.
Csak a Halál zenél zörgő falevélen
Feneketlen kelyhekbe önti perceink.
(Elválás)
Szürke hajnalban eltévedt utcalány a csend.
Szoknyája redőibe rejtvén őrzi titkait.
Éjjel vérvörös rózsát árul a Holdnak,
de virradatra liliom mossa fehérre ujjait.
Az éj fényei néma sötétben
ezüst selyemmel takarják szeretők csókjait.
Ébred a reggel tűzliliommal
Bíbor ölelés árnya nyúlik a falon
Vérvörös titkok csipkefüggönyén át
Búcsúznak egymástól
Szerelmes karok.
(Post scriptum)
Hűvös hiány.
Opálos pára cseppje pereg.
Hangtalan könnyez a tükörben a világ.
Felkavart állóvízbe sírja bánatát.
- Elázott emlékleporelló
végtelen percek gyűjteménye. -
Szárnyaszegett pillanatok maradtak utánad
Kölnid keserű illatát hagytad
post scriptumnak.
Megjelent: 2014-08-02 12:43:01
 |
|
Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
