Keresés a honlapon:

Fűri Mária versei (Coco Chanel, Coco Chanel2)

 

 

Coco Chanel

 

Az olló volt a munkaeszközöm

Azzal száműztem minden cifraságot

Egy mozdulat és minden dísz lehullt

Maradt a nyers anyag, a pőre vászon

A hurkolt kelme. Semmi más, esése

Volt a dísze nem fényes bross, szalag

Amivel Párizst meghódítottam

Egyszerű volt az is. Kis filckalap

Simult a fejre. Mint minden darab

Amit terveztem, eggyé vált a nővel

Aki viselte. Eggyé vált velem

Vissza- visszatérnek, mert időtlen

Szabadságot ad, mégis elegáns

A testet lazán követő ruha

 

Nem művész, csak egy üzletasszony

Lettem, maradok Coco Chanel

Coco Chanel2

 

A divat változását nem követtem

Bár néha megtetszett egy-egy modell

Hálás vagyok, hogy száműzted a múltat

S nem kell fűzőt hordanom, Coco Chanel

 

Szabadság kezdődik, kézzelfogható

Nincs rossz választás, sem rossz szónokok

Csak zsákruhák, brossok, kis feketék

Szavazófülkékben erre szavazok

 

Az unisex korszaka jön el

Nőknek lapos mell, férfinak csupasz arc

Az egyenjogúság lépcsőfoka

Az első, legfontosabb diadal

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-30 08:00:09

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.