Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Csák Gyöngyi versei (Seherezádé emlékirataiból, Cikk-cakk vers)

 

 

Seherezádé emlékirataiból

 

Felsorolom a nemlét emlékeit

a szél hosszú zokogását,

szobámban a huzatot.

 

* * *

 

Csalogat egy birodalom

cinkos cinikus csöndje,

derűsebben bukdácsolok

az árnyékos oldalon.

 

* * *

 

Nyíl mutat új hazára –

ragyog a lélekben

tenyérnyi kék.

 

Repül a szőnyeg

varázslatos velünk

veszi kezdetét.

 

* * *

 

Szeretem magunkat

abban a térben,

delejes éjben

messziről nézem

tétova kezünk

miként vet gallyat

a szunnyadó tűzre.

 

* * *

 

Lenni,

amíg mélységünk

halk zenéitől

egy másik felsikolt,

nem érdekel

mit súg össze a

hátunk mögött;

kölcsönös melegben

olvad le arcomról

a szegények királyi gőgje,

büszkeség-kolonc.

 

* * *

 

(híd)

Kimondatlanok fölött

visszafogott lélegzetünk.

 

* * *

 

(feltámadás)

Tengerszemtestünkben

rian a jég.

 

* * *

 

(akkor, ott)

Nem tornyoz akadályt

hogy nincs jövőnk,

ha a legrövidebb

pillanatba beköltözünk.

 

Szánakozik vagy nevet

az Isten, amíg egymásba

temetkezünk a halál elől?

 

* * *

 

meztelenség szárnyasoltárain

a vágy áldozati ének,

feszülök tested keresztjére

cselekvő igének,

újra éli magát, általunk,

bennünk az ősi szép,

súrlódva bomlunk

szivárványszíneinkre,

egyszerre szakad ránk az ég,

látom szerelemszelíd arcod,

miképp senki nem láthatta még.

 

* * *

 

(innen)

múlt és jövő

egyforma távol,

fölöttünk vércsevijjogás,

előttünk szakadékká

mélyülő árok.

 

* * *

 

(később)

 

neonvillámcsapás

töri be az ablakot

kísértőn lebbennek

kék függönyök

 

nem tudod kimondani

nem tudom kimondani

mi most oly szép,

múlttá merevítve

bennünk lesz örök.

 

* * *

 

(időnk)

 

Őkeselyűsége szárnyait

nem lyuggatja átok,

csőrében a vízcsepp is

életből, halálból.

 

Jövőnk jóslata:

Ránk a fény emel kezet.

 

* * *

 

(a háremben)

 

Mit keresek ennyi nő között?

jelenlétem gyökerei

hova nyúlnak?

 

Az édent tenyerén

kínáló Isten

fáradtan mosolyogja

szét a körénkzápult

sok-sok éjszakát,

szavak, a hullafáradt

játékosok megpihennek,

nyelvünkre dermed,

amit még kiáltanánk

egymás után.

 

* * *

 

(konklúzió)

 

Egymásban?

vakon egy másik világban,

csak testünk sziklái töredeznek

önámításainkban.

 

* * *





Cikk-cakk vers



Világra tárul, amikor rám

        hiszem

              szeret

           az ablakod,

       Istenek

    italával

           kínállak

        bár asztalodra

mannámból elvétve hull.

Megérkezik az újabb

 jóslat

   közös

      jövőnk

         felől:

          pusztuló-

            félben is

              egyek

maradunk menthetetlenül.

 

  
  

Megjelent: 2016-12-29 08:00:43

 

Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950.) pedagógus, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.