Birtalan Ferenc: Emlékezz a begóniákra
távol van minden
távol
halványulnak a fények
a begónia sem lángol
a balkonpárkány töredezett betonján
nem tudom miből locsoltuk
kancsónk se volt
istenem azok az évek
havazások
átázott cipős esték
miért támadnak még
még most is
elmenőben
mint a mesehős testét
semmi nem igaz ami volt
felhőkkel takarja arcát
a mindent-hazudó hold
havat síró ég
könnye nincsen
de rab vagyok még
töretve jégbilincsben
a begóniák rég kiégtek
az erkélyre nem ért napfény
de reménykedtünk még
korhadó fák kérge alatt férgek
anyu nem ez volt az ígéret
hallom
suhog a drágán vett orkánkabát
jaj hogy örültünk
most mi van odaát
úgy ment el
mintha sose lett volna
csak bennem maradt a balkon
felvirágozva
csak bennem visszhangzik
a hajdani jó szó
vigyázz magadra fiam
s ma kimondva milyen olcsó
milyen közhelyes minden
az angyalvárás
a fölfoghatatlan nincsen
amikor tudom
mi maradt mára
villanásnyi a
begóniák halála
fekszenek ravatalokon
fekszenek ágyon
mint ostrom után
nincs mit kitalálnom
minden összedőlt
csupa rom
agonizálok
begóniaravatalon
hózivatarban
kialvó lángban
karácsonytalanul
magamban
anyátlan
Megjelent: 2016-12-23 08:00:04
 |
|
Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. VII. 25. - Budapest, 2018. IV. 10.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
