Császár László: test/részek
test/részek
feje az asztalra biccen
hangosan koppan
ül egy nagyon fáradt
ember ott
esetleg fekszik
netalán sétálgat
a kertek alatt
a hamvadó mécsesek
fényében
de ez valójában
marhaság
nem igaz
egy tökéletes meztelen
test lábainál töpreng
minden ami csupasz
gyönyörű
az igazság maga
lágyan érdesen
ütlegelve simogató tenyér
persze lúdtalpa van
meg a világraszóló köldöke
ennek a tökéletlen a testnek
nyilvánvalóan akad
mindenféle
más fortélya is
nagyon elhasznált
az az ember
aki ott
ül
áll
fekszik
megsimogatni nem meri
az előtte elterülő
szépet
nincs joga hozzá
úgy véli
már csak egy másik
ejakulációhoz
az elmúláshoz
ahhoz van
szóval az az ember
kételkedni kezd
nézelődik gondolja
szinte hihetetlen
hogy a csodás bőr alatt
egy emberféleség lapul
aki rá vár
él még vagy lelkét
végképp kilehelte már
azt mondják
a szépség
nem pusztul el
a kukacok
úgy tűnik
valóban nem
gyülekeznek még
itt a szépséges test körül
nincs rajta semmiféle fognyom
harapás a jelek szerint
egyben van
mumifikálja rövid távon önmagát
úgyhogy talán még él
de már elesendő
vannak már előjelek
redők amik arra utalnak
a szépség is elporlad
idejekorán
miféle képek ezek
simogatásra lendülj már
te kéz különben mi másra
lennél való
a homlok
amin vannak redők
a legszebb ellophatatlan
szántóföld
a nyak
megismételhetetlen
elhibázott csókok
lemoshatatlan lábnyomával
belegondolni
az a kar
hogyan ölel vajon
az alvó test
azzal a hamis rúzzsal
elrajzolt rút szájjal
csókolni valóval
ha egyszer még felébred
és úgy gondolja
a szemüregben vajon meddig
fészkel az a ragyogó szem
meg egyáltalán
mikor jön
milyen formában
az enyészet
mi történik
ha megnyílik
az a csodás vagy
semmilyen öl
ki dönti el
a nap végén
megölelt
vagy
megölt
az a szépséges
szánalmas
öl
Megjelent: 2016-12-21 08:00:59
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
