Keresés a honlapon:

Hegyi Botos Attila: Villányi-hegységi himnuszok

 

 

VILLÁNYI-HEGYSÉGI HIMNUSZOK

(2005 – 2016)

A SZŐLŐ MEG A GYÍK

Néztem csak néztem

Hóruszzöld szemekkel,

lázas borzongással.

Mit keres egy cserépkályhán

így együtt. Meg újra együtt.

Változatlan mindig másként

a szőlő meg a gyík?

Aztán egyszer csak

a szemlélő idő

térdre rogyó, vakító

örökkévalóság lett.

Remegő delén

ott lángolt a hüllő.

A hüllő meg a fürtök.

A szőlőskert,

az egész világ.

Gyerekkorom.

(2016)

JERIKÓ KAPUI

Domb,
honnan egy másik
ország hegyeire látni.
S képzeletben azon is túl,
egészen a tengerig.
Sziklabordák,
tavaszok orchideásával.
Hegyfok.
Tündérmesék
molyhos, törpe tölgyei.
Merre szem lát,
karrmező.
Álomvilág-szüretek,
beomlott pinceboltok
szélborzas árvalányhaja,
a mezsgyén áthatolhatatlan,
elvarázsolt csalit.
Ahogy minden évben
egyszer kinyílik.
Roskadva száll
alkonyok, hajnalok
túlvilági bíborában:
az erdőszél itt feledt
jerikói loncain.

(2016)



VAN EGY FÖLD

Van egy föld.

Alighogy elhagytad, keresed.

Lankáin vakító falú présházak.

Piros háztetők, zöld zsalugáterek.

Van egy templom is

a szőlőhegy oldalában.

Tornyához eperfa-

s jegenyesor vezet.

Ligeteiben stációk,

a löszfalak közt mélyutak.

Tenyereden az erezet.

És van egy piramisforma hegy

a sík közepén.

Földközi trónjáról

elérni az eget.

Úgy áll, ahogy

az isten. Kabócadalban.

Lángnyelvű sziklakoronával.

Gyomrában sötét tó.

Felhagyott bányaüregek.

És van egy fiú és

egy apa is. Üldögélnek

a jeneszterek és a rózsák között

a présház előtt.

Kopott márványköveken

kucorgó két pöttöm ember.

És vannak a szavak:

itt a leggyönyörűbbek

a naplementék. Bárcsak jobb

lenne az idei termés. Több eső.

Mennyire hiányzik

hegylábnál a tenger.

Van egy föld,

hová egyedül

utoljára térsz.

Karodba kapod,

azzal elindultok délnek.

Hajnalban, kipirulva

érkeztek. Öböl vitorlái.

Gránátszirmok a szélben.

Észrevétlen ejted. Hagyod el.

Ne is láthasd,

szőlője, présháza, tölgyese

a sós párát hogy issza.

Van egy föld – suttogod,

s a szavak föltelnek levegőéggel.

Többé se ki. Se miért.

Fordulni vissza.

(2013)



TENKES

Serena hegyein szőlő a koszorú,

s gerincére hajló tölgyei hűek.

Málló kövein Phoibosz szundikál

izzó délután,

szemei lankás ívűek:

dombokra írt szőlők sorai.

Metsző ajkai kabócaszárnyak,

zizzennek déli verőn /

csörgetve időtlen órát,

húzódnak árnyak.

Elvétve tudni embert,

ki ismeri őt, mint heverő

málján duruzsol;

lábánál szübarisziak tenyésznek,

kufárok kara kuruzsol,

tovább marva a tájat,

egészen a csontig,

fehérebbre, mintsem

a menny s az angyalok:

Serena derűsen hallgat.

Tolvaja akadhat légió,

nem lehet más.

Meghitt csupán.

Hisz őt hiszi, s benne nyugszik

Teremtője is.

(2005)

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-15 08:00:14

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.