Keresés a honlapon:

Kelebi Kiss István versei (Szeretném hinni, Marionettdél, Majális)

 

Szeretném hinni

Ott vagyok a fények közepében,
mint az árnyékok gyomrában is.
A tükörben virágzó kertnek látom
arcomat, de halovány a háttér,
a tragikus rajzolatok vagy elmosódnak,
vagy én kenem elviselhetővé őket.
Szeretném hinni, hogy minden tócsa
mellett ott áll Isten, figyel és nem enged
belefulladni az ujjnyi csapadékba.
Hiszem, a mulandóság rugói
tartják mozgásban az öröklétet.

Marionettdél

jegenyegyertyás szikár halott az út

távoli tornyon csókaröpt-kendő

néhány séta maradt csupán

az elvásott mérföldkőfogak

már nem harapnak

távolodó fecskeszárny eget hasít

szürke dunnából hullik az ősz

bronzsiratóasszonyok bólogatnak

marionettdél

Majális  

a tömeg tenyerén

csíkos trikó kiáltozott

apa papundeklihuszárt

légpuskázott nekem

nem ültünk föl

a körhintára csak néztem

akár madarak szárnya

föl-le-föl-le csapódik

a lányok szoknyája

a forgó-billegő lovak fölött

villogni kezdtek

a színes villanykörték

elindultunk haza

anya már várt engem

a Napot palacsintába tekerte

egyél mondta haraptam

s mint szilvalekvár

kibuggyant az este

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-14 08:00:43

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.