Videó

A Vadász Erdész csatornáról




Keresés a honlapon:


Konczek József: A lány a villanyoszlopnál

 

a ház előtt, a villanyoszlop alatt állt a lány

arccal a forgalom felé, ha lett volna forgalom,

legalább éjfél után kettőre járt már,

a lány mégis ott állt,

mintha csak az elhaladó gépkocsikat nézné,

de nem haladtak el gépkocsik,

nem voltak ott gépkocsik,

vállával a villanyoszlopnak támaszkodott,

és igen sokáig kellett figyelni,

mire feltűnt,

hogy egy ferde kapubejáratra néz a lány,

 

jobbkezét az ajkához emelte,

tenyerére támasztotta állát,

s ebben már csak az is különös volt,

hogy a könyökét viszont

nem támasztotta meg semmiben,

csak egy kicsit billentette félre

majd visszahajtotta a fejét,

és a kezét leengedte maga mellé.

 

...majd...így álldogált sokáig,

s nem lehetne mondani,

hogy rejtőzött vagy rejtőzködött,

nem bújt, nem is akart feltűnés mentesen álldogálni,

ebben a nyár végi éjszakában,

mintha talán  átvette volna az utca gondolkodó csendjét,

vagy az utca utánozta őt...

 

itt, ebben az álldogálásban tehát

nem volt amúgy semmi érdekes,

ha  a városka lakói nem tudták volna: a lány

a  céllövöldésekhez tartozik,

s igazából meg sem jegyzi senki,

meglehet, ez a lány éppen

azért jött ki ide ácsorogni,

mert az anyja pár napja magához fogadott

egy férfit, ugye, mégis jobb,

ha van valaki,

aki kézben kihajlítva átadja a puskát,

tehát lehet, hogy a lánynak

éjszakára nem jut hely a lakókocsiban,,

mivel anyja kapcsolata friss, és

az is lehet, éppen őrá, a lányra vetett szemet...

nem lehet tudni,

mondom az ilyen képzelések,

ha megfogalmazódtak is, nem hangzottak el

a rebbenő függönyök mögött, 

...

 

ablak mögött meztelenül kóboroltak ott az asszonyok,

s néha kimentek lezuhanyozni,

olyan nagy volt a meleg éjszaka is,

bizonyára úgy is lehetett, hogy lenn az utcán

szellőcske is lebbent, s képzelhetni, más is kedvet érzett volna,

hogy odamenjen a villanyoszlop

mellé, ahol  a lány, álldogált,

akkor a lány nem szólt volna semmit,

odébb húzódott volna a villany-

oszlop alól, és ha megszólítják,

felelt volna pár szót udvariasan,

mintha engedélyt kérne, hogy hadd álldogáljon csak ott tovább,

nem zavarva a város lakói,

 

és a lány már tavasz óta

így-úgy ismerős volt a város lakóinak,

akkoriban fehér farmernadrágban járt,

aztán ugye bepiszkolódott már egy kicsit,

s volt egy kedves kézmozdulata,

amikor kért valamit,

jobbkeze ujjait összefogva amúgy csokrosan,

vagy hogy mondjam,

s mielőtt még szólt volna, egy kissé megemelte

kezét, várva hogy figyeljenek rá,

ez nem mindig sikerült, de azt mondják a keze meg az arca

tiszta és finom volt,

mondták azt is, nem biztos hogy a cirkuszosokhoz vagy mi,

hogy nem is oda tartozott, csak ott volt az utcán,

s meg is beszélték egymás közt,

hogy ott volt a lány,

éjszaka az utcán,

nézte azt az épületet, a bejáratot,

és nem csinált semmit egyáltalán,

hát… csak nézte.

 
  
  

Megjelent: 2016-12-12 08:00:00

 

Konczek József (1971-ig: Koncz József) (Magyarnándor, 1942. február 14.) magyar költő, író, újságíró, tanár. A Kilencek néven ismert költői csoport tagja.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.