Nagy Norbert: Nem vagyok már
Gyűrött lettem mint a gyenge hajnal.
Látod-e kedves, fel mit építettem?
Lehet, hogy nem mindig tiszta hanggal,
de kockát kockára értünk tettem.
Mi lettünk e néha hang, néha csend szobácska,
két dobbanás között szünet.
Ez a magunkat folyton egymásért
kergető őrület.
Ez a nélküled: halál
Veled: gond és öröm,
ez lettünk.
S minden elhervadt percünk
itt ég a bőrömön.
Érzed-e mondd,
hogy többek vagyunk a soknál?
Hogy bennünk a még alvó holnap
úgy perceg, úgy motoszkál,
hogy néha halnom kéne bele.
Mert nem vagyok egész!
Jaj nem vagyok már,
csak valami „egy”-nek
az elárvult fele.
Megjelent: 2014-08-01 19:49:40
|
|
Nagy Norbert (1975) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.